Bejegyzések
Amíg újszülöttek voltak, a lányok rugiban voltak nap közben, ezt éreztem a legpraktikusabbnak. Hamar eljött az idő, amikortól már csak éjjelre kaptak egyberuhát, nappal viszont szerettem rajtuk a csinosabb "nagyos" dolgokat. Apósom sokszor mosolygott is rajtam, hogy "nem lehet fogni rendesen ezt a gyereket, mert valamije mindig kilóg".
Így lett a rugiból pizsi. És mert hálózsák párti vagyok, a vékonyabb anyagúak kerülhettek szóba. Kerestem az igazit, sokfélét kipróbáltam, de a befutó a gap lett.
Pelenkás, hidegebb időkben a kezeslábas, melegebben, pelusról leszokós időszakokban pedig a kétrészes.
És hogy miért szerettem meg ennyire?
A kezeslábas végig zippzáras, a nyakánál pedig van egy patent, ami lefogja a fityegő alkatrészt. A sarkánál gumírozva van, hogy ne csússzon ki belőle a lábacska. A talpa csúszásgátlós, így éjszakai járkáláskor is biztos a lépés. Sőt a reggeli könyvkörútas dölöngélés sem végződik eséssel.
Vékony pamut, szeretem a színeit, a mintáit, és azt, hogy slank fazon, így nem tekeredik a gyerekre alvás közben.
A kétrészes nacija a popsi részén bővített, van hely a pelenkának is. A dereka keskeny gumi, de nem bujtatott, így maga a gumi nem tud megcsavarodni, elforogni. A nadrág szára és a felső ujja is elég hosszú, a passzé pedig itt is szűk fazon, nem csúszkál.
Van egy harmadik verzió is, a nyári pizsi, ezeket is nagyon kedvelem. A koncepció ugyanaz, mint a kétrészes esetében, csak rövidnacis, és rövidujjas a megoldás.
